A művésznő a finn kortárs művészet középgenerációjának meghatározó egyénisége. Színgazdag festészetét sajátosan szubjektív élményanyag határozza meg, melynek legmarkánsabb vonása mélységes kötődése az északi táj egyedi fényeihez és atmoszférájához. Hazánkhoz és a magyar képzőművészethez, festőkhöz régóta bensőséges, értő viszony fűzi, ezt kívánja megjeleníteni mostani kiállításának alkotásaival és hangot adni a címével is.

"Tuula Wallatsaari született kolorista, aki 1980-ban impresszionista festőként kezdte pályáját. Festészetének kolorista jellege változatlanul mindmáig megmaradt, ám anyaga áttetszőbb és élőbb lett. A fekete szín mindennek a szintézise, a fehér a gyász, a piros a vér, az élet és a szenvedély színe. A sárgák a reménynek, a kékek az értelemnek, az ibolyaszínek a szellemiségnek a színei. A zöld az emberiség színe, a rózsaszín az eleven sebé.

Képein a halál s eképpen maga az idő jelen van ugyan, de számára nem a túlvilág a fontos, hanem annak felmérése, hogy miből és miképpen születik meg az evilági szorongás. A festményeken az idő három dimenziós; a születés és a halál egyazon dolog, s a végtelen űr sem holmi független létező, hanem az idő egyik megjelenési formája.

Tuula Wallatsaari művei elsősorban érzelmeket juttatnak kifejezésre, ez azonban nem jelent véletlenszerűséget. A képeket talán költemények és zene kíséretében kellene bemutatni ahhoz, hogy teljes mélységükben átérezzük, megértsük azokat. Bár festményei szimbolikus jelentést hordoznak, mégsem tekinthető tipikus szimbolista művésznek. Az ember rejtőzködőn olvad bele a természetbe, a képek által közvetített nézetek és célok a mi világunk szülöttei, és abból a szoros kapcsolatból jönnek létre, amely a művészt a természethez és az élethez fűzik.

A belső szükségszerűség a művész számára az élmény kínzó őszinteségét és az emberi tapasztalást jelenti a maga teljességében, lényének és tapasztalatainak összegzéseként. Ez mégsem jelent misztikusságot.

A festékek expresszív felvitelével sajátos és egyéni hangvételű képeket alkot; az álló forma hangsúlyozza a mozgás illúzióját, az élet örök áramlását. Tuula Wallatsaari művészete azt közvetíti számunkra, hogy az Idő az, amelyből a létezés kipattan."

Onni Oja
professzor, festőművész